A magyar meddőségi ellátás nagyjai - portré Dr. Dévai Istvánról

A magyar meddőségi ellátás nagyjai - portré Dr. Dévai Istvánról

Az Egészségügyi Világszervezet jelentéséből kiderült, hogy világviszonylatban a felnőttek 17,5%-a termékenységi- és nemzőképességi zavarral küzd, vagyis miden 6 emberből 1 érintett. Hazánkban jelenleg a gyermekre vágyó párok 15-20 %-a termékenységi vagy nemzőképességi zavarral küzd. 

Könnyen tekinthetjük természetesnek a napjainkban elérhető meddőségkezelési eljárások létét, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az orvostudomány ezen a téren bekövetkezett hatalmas fejlődéséről és a folyamat főszereplőiről, köztük szülész-nőgyógyász szakorvosokról, IVF-specialistákról és embriológusokról.

A Heti TV „A magyar meddőségi ellátás nagyjai” című sorozata azokra a magyar meddőségi ellátás megteremtésében meghatározó szerepet betöltő szakemberekre kívánja irányítani a figyelmet, akiknek munkássága elengedhetetlen volt ahhoz, hogy hazánkban magas szintű ellátás jöhessen létre, személyük azonban ezidáig kevésbé került reflektorfénybe.  A teljes beszélgetések videó változatát is megtekinthetik ITT.

Dr. Dévai István, szülész-nőgyógyász, a Dévai Intézet alapító főorvosa

1951-ben Budapesten született, a Budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. A pályaválasztása során milyen szempontok játszottak szerepet?
• A családban több orvos ismerős volt és az ő javaslatukra választottam ezt a pályát. Szegeden kezdtem és ott is végeztem a tanulmányaimat 1975-ben. A szülész-nőgyógyász szakirány választás is szintén ismerős javaslatára történt, hozzá jártam be a Rókus Kórházba.

Mindig könnyen ment az Ön számára a tanulás? Pályaválasztása tekintetében sosem gondolta volna meg magát?
• Hál’Istennek nem volt ilyen. Bár nem minden vizsga sikerült azonnal, de ettől függetlenül hat év alatt elvégeztem az egyetemet.

Van, amit ennyi év távlatában másként csinálna, másként döntene?
• Nem. Annyira jó volt az én életpályám, nem hiszem, hogy váltanék.

Tudna mondani olyan személyeket, akik a pályafutásában meghatározó szerepet töltöttek be?
• Szontágh Ferenc professzor, a Szegedi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának a vezetője volt. Hozzájuk is bejártam már a tanulmányaim során, tudományos diákkörben is részt vettem, két pályamunkám is sikerrel zárult (a prosztaglandinokról két díjnyertes pályamunka – szerk.). De sajnos ott nem volt munkalehetőség, így elkerültem a ceglédi kórházba, illetve a nagykátai szülőotthonba, majd pályázat útján 1978-ban a Róbert Károly körúti Kórház szülészeti osztályára, akinek vezetője Dr. Kiss Csaba volt.

Az 1980-as évek táján milyen szintű és minőségi meddőségi ellátásról beszélhetünk Magyarországon?
• A szegedi munkáim a prosztaglandinokról szóltak, egy nagyon új vizsgálati sorozat volt Szegeden is, speciális műszerrel végeztük. Ez megtetszett Dr. Kiss Csabának, aki megalapította az Endokrinológiai és Fertilitási Ambulanciát a kórházban, amely a Chinoin gyógyszergyár együttműködésével alakult meg, nagyon jó minőségű hormonlaborral rendelkezett, így a hormonproblémákat, valamint a meddőséget nagyon jól lehetett kezelni.
• Ekkor még nem volt kapcsolódó statisztika Magyarországon, meddőséggel általában csak az egyetemi klinikák foglalkoztak, ez egy speciális ambulancia volt. Ez alapozta meg, hogy 1987-88-ban egy lombik centrumot hozzunk létre a Róbert Károly körúti Kórházban.

Ez egy hatalmas vállalkozás volt, amelyhez rengeteg időre és energiára volt szükség.
• Ez így volt, mert gyakorlatilag 1987-88-ban kezdtük a műszerek beszerzését. Ehhez komoly kapcsolatok kellett – Dr. Kiss Csaba rendelkezett ezekkel – és beszerezte mindazokat a műszereket, amelyek szükségesek voltak egy ilyen centrum létrehozásához.
• Akkor például nem léteztek olyan injekciók, amelyek ma már léteznek. Például amelyik a peteérést egy picit el tudja tolni, a tüszők idő előtti szétrepedését meggátolta volna. Így minden nap be kellett menni, tehát szombaton és vasárnap is, egész évben, hogy sikerrel végezzük ezt a munkát. 

Dr. Kiss Csaba osztályvezető főorvos mellett említsük meg Szűcs Kálmán osztályvezető főorvos és Bojtor Gyöngyi biológus nevét is.
• Így van, ők a biológusok, akikkel együtt indultunk és meg kell említeni az asszisztensnők csapatát is, akik szintén nagyon lelkesen és pozitív hozzáállással segítették a munkánkat.

Itt lehet megemlíteni Prof. Dr. Herbert Zech nevét is.
• Ő volt az, aki tulajdonképpen azokat az alapvető szakmai instrukciókat adta a lombikeljárással kapcsolatban, ami lehetővé tette, hogy egyáltalán el tudjunk indulni, hiszen jártunk előtte a németországi Ulmban, Ausztriában, Bécsben és egyéb helyeken, de az igazi technológiai segítséget, a trükköket, a titkokat, azokat Dr. Herbert Zech árulta el nekünk.
• Az igazi trükköket nem szívesen árulta el senki annak idején még, de az ő segítségével aztán ment a dolog.

Már részben válaszolt is, de a ’80-as években hogyan lehetett új ismeretekre szert tenni, még az internet nélküli korban?
• Csak személyes ismeretséggel. Illetve – akkor még nem volt internet – a különböző szaklapokból lehetett információkat szerezni.

Amikor 1988-ban létrejött a lombikcentrum, mekkora nyomással járt együtt, hogy sikert, eredményt kell felmutatni?
• Volt már intézet, ahol sikertelenül próbálkoztak. Az instrukciók segítségével már az első hónapokban sikeresek voltunk, 1988 augusztusában indultunk és októberben már sikerült négy terhességet létrehoznunk.

Helyezzük el világviszonylatban ezeket az eredményeket.
• 1978-ban született meg Angliában Louise Joy Brown, az első lombik gyermek. A mi gyermekeink pedig 1989 nyarán illetve őszén születtek meg. IVF eljárással ezek voltak ez első sikeres lombikgyermekek Magyarországon.

Mekkora érdeklődés lett Magyarországon? Mennyire terjedt futótűzként a meddő párok körében, hogy lehet még megoldás?
• Velünk párhuzamosan GIFT eljárással foglalkozott a Pécsi Klinika, de Budapest egy nagy terület, így itt aztán a TV-ben is bejelentettük az első sikeres terhességeket, valamint az éppen akkor itt zajló Magyar Nőgyógyász Kongresszuson is.

Csak röviden, mit jelent az IVF és a GIFT eljárás?
• In Vitro Feritilizáció, ez az IVF eljárás. A lényeg, hogy ultrahang vezérelt műtéttel kinyerjük a petefészekből a petesejtet. Lombikba behelyezzük a petesejtet egy speciális táptalajba és ehhez hozzáadjuk a férjnek a feldolgozott spermiumait. Megvárjuk, amíg embrió fejlődik belőle és ezt az embriót a méhűrbe ültetjük vissza.
• A GIFT eljárást (Gamete intrafallopian transfer – szerk.) ma már nem nagyon alkalmazzák. Laparoszkóp, hastükrözés segítségével kinyerjük a petesejteket a petefészekből, összekeverjük a feldolgozott spermiummal. És általában a petevezetékben visszafecskendezik ezt a keveréket. Tehát nem várják meg az embrió fejlődését, hanem ott a petevezetékben zajlik ez a folyamat.

Maradva a ’80-as éveknél. Mennyiben merültek fel erkölcsi, etikai, esetleg vallásetikai kérdések, hiszen mégiscsak a természet akaratával megyünk szembe?
• Ez így van. De azok a nők, akik ebben az időszakban meddők voltak, óriási nyomás alatt voltak, és nem volt semmilyen lehetőség. És ez egy új utat kínált számukra, hogy terhesség létrejöjjön. Nagyon nagy számban jelentkeztek, napi tíz betegnél többet nem vállaltunk, de az is igen nagy szám.

2004-ben készítette Hartai László rendező és Muhi András producer „A lombik és a hal” című dokumentumfilmet, amelyben Dr. Dévai István az alábbiakat mondta a leendő pácienseknek:
Ez olyan dolog, mint hogy most itt állunk az őserdő szélén. Az őserdő mélyén ott kincsek vannak. (…) De onnan kérem szépen, még élve ki kell jutni. És ilyen formában, amikor megszületetett a gyermek, akkor mondhatjuk, hogy talán kint vagyunk, de egészen soha. Mert ugye tudjuk, akár 15 év múlva lehet rendellenességet felfedezni az utódnál. Aki egyszer hajlandó volt velem jönni az őserdőbe, én az úton ugye elviszem, de garanciát nem tudok arra adni, hogy a kígyó meg nem marja-e, maláriát, sárgalázat nem kap-e. És ilyen formán ezt soha el nem szabad felejteni.
Ma mennyiben mondaná mindezt másképpen?
• Ugyanez a tájékoztató hangzik el, gyakorlatilag ugyanezek a kockázatok, annyi a különbség, hogy a készülékek, például az ultrahang készülékek segítségével, bizonyos vérvizsgálatokból jobban ki lehet szűrni az esetleges rendellenességeket, mint annak idején.

Az említett dokumentumfilm éppen azzal kezdőik, hogy Ön egy lombik találkozón vesz részt. Ebben az értelemben, nagyságrendileg, hány gyermeke van?
• Ezt pontosan nem tudom megmondani, de körülbelül 2000, akiket lombikkal és egyéb technológiák segítségével hoztunk létre.
• Nagyon nagy öröm volt részt venni egy-egy ilyen találkozón, de szép lassan megszűntek. A legutolsó már akkora volt – ugye több száz házaspár, több száz gyermekkel –, hogy már egy futballpályán voltunk kénytelenek megtartani, hogy egyáltalán beférjen a közönség. Amikor már 300-nál többen voltak, lassan felfüggesztésre kerültek ezek a találkozók.

Visszatérve a pályafutásához, több eljárásmód bevezetésében is részt vett.
• Mindig az a lényeg, hogy a nemzetközi szakirodalomban, illetve a nemzetközi technológiában alkalmazott eljárásokat itt is bevezessük Magyarországon.
• Ilyen az ICSI eljárás (Intracitoplazmatikus spermium injektálás), aminek az volt a lényege, hogy ha a spermium nem hatol be a petesejtnek a belsejébe, akkor egy mikrokapillárissal be kell szúrni ezt a spermiumot (a petesejt belsejébe) és ezután kell várni az embriófejlődést.
• A blasztociszta kulturálás lényege, hogy általában a második-harmadik napon történtént- korai fázisban- az embriók visszaültetése, de később kidolgoztak olyan táptalajokat, amelyek lehetővé tették, hogy az ötödik-hatodik napig tovább tenyésszük az embriókat, és ezeket gyakorlatilag ebben a blasztociszta fázisban ültessük vissza. A helyzet az volt, hogy ez „kiselejtezte” azokat a fejlődő embriókat, amelyek nem megfelelőek voltak, mert hiszen ezeknek a fejlődése megállt. Mondjuk, van 10 embrió, 5 nap múlva nem volt már csak 3, de az a három nagy valószínűséggel, – mert blasztocisztává fejlődött –, gyermeket eredményez.
Fontos hangsúlyozni, hogy itt már a ’90-es évek közepén járunk, jó néhány év eltelt, hogy az alkalmazott eljárás fejlődni tudott. Érdemes még itt megemlíteni az AHA (asszisztált hatching) eljárást.
• Ennek pedig az a lényege – bár ezt mostanában kezdik vitatni –, hogy az embriót körülveszi egy burok, egy üveghártya és bizonyos körülmények között ebből a burokból, mint „kiscsirke a tojásból”, nem tud kibújni az embrió. Ezért elvékonyítjuk, egy vékony réteget leválasztunk – jelenleg lézerrel – az embrió felszínéről, és ilyen formában a meggyengült ponton mégis csak szét tudja repeszteni ezt az üveghártyát és ki tud bújni és az implantáció létrejön.

Számos képzésen megfordult, nyilván vannak nemzetközi tapasztalatok is. Mennyire lehetett újabb és újabb ismeretekre szert tenni és ezt követően ezeket milyen lendülettel lehetett bevezetni a hazai meddőségi ellátásba? Mekkora volt a nyitottság az újdonságok felé?
• A nyitottság az borzasztóan megvolt. A világ legfontosabb dolga akadályozta ezt időnként: a pénz. Ezekhez az új eljárásokhoz megfelelő anyagi háttér kellett, így az új eszközök beszerzéséhez. Néha csak a szívünk fájt, mert olyan árak voltak, amelyek számunkra nem voltak megfizethetők.

2024-től nem csupán 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el közfinanszírozottan a páciensek számára, hanem az 5 petesejtnyerés céljából indított stimuláció, és az azzal összefüggésben létrejött összes embrió beültetése, függetlenül az elvégzendő beavatkozások számától. Az eljárások továbbra is a nők reprodukciós korának felső határának eléréséig, de legfeljebb 45 éves életkoruk betöltéséig kezdhetők meg. Orvosszakmai ellenjavallat hiányában 45 éves kor előtt létrejött embriók 45 éves koron túl is beültethetők. Hogyan tudná a korábbi lehetőségeket összehasonlítani a jelenlegi helyezettel?
• A különbség az, hogy annak idején a gyógyszerek költségét a pácienseknek kellett fedezni. Ez most már teljesen ingyenes. Akkoriban a TB-szerződéssel – mi magánintézet voltunk – maga az eljárás ingyenes volt, de a gyógyszereket ki kellett fizetni, ami néha 100-200 ezer forintba is került, és ez terhelte a pácienst.
• Ilyen szempontból most sokkal jobb a helyzet, mert a fagyasztásokból származó embriókat ciklusvesztés nélkül lehet visszaültetni… Most pedig a fagyasztásos ciklusból származó embriók beültetése ingyenes olyan formában, hogy nem számít bele a ciklusokba.

Akár ha az eredményességet nézzük, – nyilván itt a technolóigai változások, a különböző lehetőségek kíséretében – mekkora változásról beszélhetünk? Ma mennyivel jobbak a kilátásátok?
• Legalább 5-10 százalékkal jobbak most, de ezt a technológia fejlődése (a blasztociszta kulturálás), az ellátás ingyenessége jóval megnöveli a lehetőségeket.

A tudomány fejlődésével mekkora eredményesség javulásra lehet még számítani? Vagy van-e olyan határ, hogy elértünk a falig és innentől csak szinten kell tartani?
• Tulajdonképpen ugye a terhesség létrejötte elsősorban az embrióban lévő ép kromoszómaállomány függvénye. Jelenleg Magyarországon még nem szűrik genetikailag az embriókat. Bár a lehetőség tekintetében nemzetközileg vita van most. Például az Amerikai Egyesült Állomokban ki tudnak venni blasztomérákat és megnézik, hogy genetikalig ép-e és csak az ép állományút ültetik vissza, viszont néha visszaültettek rossz minőségűt is, mégis létrejött terhesség, tehát ebben van vita. Ezen kívül megsérti az embrió burkát a biológus, amikor kiveszi a sejteket és ez sem tesz jót az embriónak. Egy ilyen vita kezd kialakulni, hogy jó-e ez a genetikai szűrés vagy nem. Egyelőre még pozitív a megítélése.

Mit gondol az ikerterhességről? 2004-ben ezt mondta: Az ikerterhesség szövődményi valószínűsége 45%. Régen általában három beültetett embrióból kettő maradhatott, most teljes mértékben kerülendő az ikerterhesség.
• Nagyon siker orientáltak voltunk, a magánintézmény meg pláne. Akkor a jogszabályok tették lehetővé, hogy akár három vagy négy embriót vissza lehetett ültetni és ha sikerült a többes terhesség, akkor az volt a kérdés, hogy mit vállal a páciens? Ha vállalja a hármas ikerterhességet, akkor ki lehet hordani. Mi annak idején terhesgondozást is végeztünk és 33 hármasikrem van, személy szerint nekem, akik sikeresen ilyen IVF eljárás után szültek.
• A többes terhesség azonban számos kockázattal jár, még az ikerterhesség is, nem hogy a hármas iker. Ezért a jelenlegi jogalkotás szerint, szakmai vélemény alapján, inkább az egyes terhességet preferáljuk és ilyen formában akkor az ikerterhességi szövődmény nem áll fenn, vagy nem jön létre és nem jelent a terhesgondozásnak illetve magának a páciensnek problémát a többes terhesség.

A munkáját lelkileg hogyan élte meg? Önben a páciensek egy rendkívül nagy megoldást láttak, családokat teljesíthetett ki, ugyanakkor adott esetben ennek ellenkezőjét is közölni kellett. Mindezt, mint magánember, hogyan viselte?
• Hogy a páciens lelkileg megfelelően felkészült legyen, ezért mind a mai napig is elmondunk mindent, ami ezzel kapcsolatban felléphet. Most ha itt végzünk, akkor megyek is az intézetbe egy újabb tájékoztatóra, ami akár több óra is lehet, ahol a páciens is kérdezhet. Elmondjuk a lehetséges szövődményeket, azt is, ha nem lesz terhes, megmondjuk a teherbeesés százalékos valószínűségét, ami nagyban függ a nő életkorától. Tehát ilyen formában az embert a siker feldobja, ha nem sikerül, annak nem örül annyira, de tudjuk szakmailg, hogy ez benne van a pakliban.

Ha az okokról beszélünk, fontos hangsúlyozni, hogy a női és a férfi oldalon 50-50 százalékban lehet a probléma forrása, vagyis már az arányok is eltolódtak.
• Azért tolódik el, mert például a mikróműanyagok óriási problémát okoznak. Van egy környezetszennyeződés, ahol a folyóvízben, az élelmiszerekben, a palackosvízben olyan ftalátok vannak például, amelyek a meddőséget okozhatják, vagy gyanítják, hogy ezek okozzák férfiaknál a meddőséget.

Amikor Dr. Dévai István nem dolgozik, nem azon stresszel éppen, hogy a munkahelyen minden rendben legyen, akkor mivel foglalkozik?
• A hobbim a főzés, ezen túlmenően a vitorlázás, illetve a horgászat és a hajózás.
Nyilván adódik a kérdés, mi a kedvenc étele?
• A süllő, a halak ugye, ami kapcsolódik a horgászathoz.
Mi volt eddig a legnagyobb fogása?
• A legnagyobb harcsa, amit eddig fogtam, az 24 kilós volt.

Milyen tervekkel áll még a jövő elé? Mi az, amit szeretne még elérni? Hiszen valami hihetetlen eredményt letett eddig az asztalra és most ez a fél óra aligha volt elegendő arra, hogy mindent bemutassunk. A jövő még mit tartogathat?
• Szeretném jó egészségben a munkámat, a szakmát folytatni és reméljük, hogy még számos gyermek születik.

Nemzetközi szinten vár újabb eredményeket, ami lendületet adhat?
• A kromoszómális vizsgálatokat, amelyeket már említettem. De ezek mikor fogják Magyarországot elérni, meg a jogalkotó ebbe hogy fog beleszólni, az még a jövő titka.

Fontos lenne az edukáció is. Nem kellene 40-45 éves korig várni azzal, hogy a vágyott gyermek megérkezzen.
• Én itt a legfontosabbnak azt látom, hogy a médiában annyi minden elhangzik, hogy ott havonta, kéthetente olyan filmet kellene adni, ami a meddőségről szól, felhívná a társadalom figyelmét, hogy fiatal korban, tehát huszonéves korban célszerű már a vágyott gyermeket „létrehozni”, nem csak általunk, hanem „hagyományos módszerekkel” is, mert 40 éves életkorban a sikerráta már 10 százalék alatt van.

Főorvos úr, nagyon köszönöm a beszélgetést! Jó munkát, további sikereket és jó egészséget kívánok Önnek!
• Köszönöm szépen!

A teljes beszélgetés megtekinthető itt: