A mesterséges megtermékenyítés etikai kérdései

A mesterséges megtermékenyítés etikai kérdései


A mesterséges megtermékenyítés etikai kérdései

A mesterséges megtermékenyítést nem csak az orvostudományban, hanem számos tudományterületen kiemelt figyelem övezi. 
Dr. Lovászy László Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, ENSZ CRPD emberi jogi szakértő és Dr. Szoboszlai-Kiss Katalin, habilitált egyetemi docens, a Széchenyi István Egyetem oktatója több fórumon is részt vett az elmúlt években, ahol a mesterséges megtermékenyítés etikai kérdéseiről osztották meg véleményüket. Alábbi cikkünkben a Hit Rádió által szervezett stúdióbeszélgetésből szemlézünk.

Szoboszlai-Kiss Katalin a meddőség definíciója kapcsán hangsúlyozza, hogy elsősorban egy betegségről van szó, ráadásul a termékenységi- és nemzőképességi zavar egyre több párt érint. A jelenség egyik eredője a megváltozott életmód, ide tartozik a családalapítás életkori kitolódása is. Fontos kiemelni, hogy a meddőség nem szinguláris jelenség, hiszen két személyt érint – a leendő édesanyát és édesapát, továbbá népbetegség. Magyarországi elfogadottsága nemzetközi viszonylatban magas, annak ellenére, hogy egy intim betegség kezeléséről van szó. Hazánkban 150–200 ezer meddő házaspár lehet érintett.
Valláserkölcsi szempontból változatos a lombikkal történő meddőségkezelés megítélése és a keresztény egyházakon belül sem egységes a lombikkezelés elfogadása, illetve elutasítása, vagyis mutatkozik egyfajta konfliktus a kereszténységen belül. A katolikus egyház az ellenzők közé tartozik, de a híveik között is felfedezhető egyfajta disszonancia, hiszen sokan a katolikus erkölcsi iránymutatások ellenére is élnek a lombikkezelés adta lehetőséggel.

Lovászy László arra mutat rá, hogy a technológia fejlődésével - például a védőoltásokkal - az emberek többsége kikerült a természetes szelekció alól. Jó példa erre a COVID időszak, amikor a védőoltás jelentett kiutat a járványból, amely közel sem természetes, hanem mesterséges megoldás. A szervezetbe mesterséges eszközzel, mesterséges technológia által előállított idegen anyagot visznek be, ami ezáltal átmenetileg legyengül, hogy majd még erősebb védelmet tudjon elérni. Ezt a megoldást pár száz évvel ezelőtt egészen biztosan boszorkányságnak ítélték volna meg, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek hiányában a lakosság nagy része ma nem élne.
Lovászy hozzáteszi, hogy az életmód és az életkor mellett a környezeti ártalmak szintén befolyásolják a meddő párok számának emelkedését, amely mára közel azonos arányban érinti a nőket és a férfiakat. Ebből az is következik, hogy a technológia hiányában az a termékenységi ráta, amely ötven, hatvan, vagy éppen száz évvel ezelőtt természetesnek számított, ma már lehetetlen.

Szoboszlai-Kiss Katalin arról is beszél, hogy a meddőségkezelések nagyon kis százalékában, csak végső gyógyászati lehetőségként alkalmaznak testen kívüli megtermékenyítést, közismertebb nevén lombikot, vagyis amikor egy mikroszkóp segítségével testen kívül termékenyítik meg a petesejtet a leendő édesapa hímivarsejtjével. Tulajdonképpen egy szigorú értelemben vett gyógyászati eljárás ez, tehát egy medicinális lépéssor, rendkívül hosszú kivizsgálással, melynek egyik végső lehetősége – más eljárások sikertelensége vagy alkalmazhatatlansága esetén - a lombik eljárás.
Az eljárás sikerességét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen minőségű embrió(k) jön(nek) létre. Esetükben a fő etikai felelősség a fejlődésük fenntartása, óvása ilyenkor mind a szakemberek, mind a szülők az embriók életéért úgy aggódnak, mint a természetes fogantatáskor létrejött embriókért, magzatokért. A biológusok néhány napon át speciális inkubátorban óvják és ellenőrzik az embriókat. Fontos megjegyezni, hogy például a várandósság során is a magzatokat ugyanúgy számos módszerrel vizsgálják annak érdekében, hogy kiszűrjék a fejlődési rendellenességeket és segítsék a várandósság egészséges lefolyását. A terhesgondozás során is etikai dilemma, ha egy betegség a várandósság kezdeti szakaszában derül ki, vagy jóval később, például a várandósság 17–18. hetében, az embriók vizsgálatát hasonló vizsgálatnak lehet tekinteni. Elgondolkodtató, hogy mennyiben megengedett egy preembrió (8–10 sejtes állapot) előzetes genetikai vizsgálata és ez alapján bármilyen szelekció a beültetés előtt. 
Etikai kérdések természetesen felmerülnek az embriók további sorsa kapcsán. A fel nem használt embriókról való döntés az egyik legfontosabb kérdés, melyhez hozzátartozik az embriófagyasztás is. Általánosan elismert, hogy az élet a fogantatással kezdődik, tehát védendő, függetlenül attól, hogy az embrió mennyire egészséges, a kísérleti jellegű felhasználás ezért etikailag releváns kérdés.
Az embriók pusztulási aránya a lombikkezelések során szintén felvethet aggályokat az ellenzői oldalról.  Lényeges kérdés, hogy az eljárás során spontán elpusztult embriókról miként vélekedünk. Ne feledjük el, hogy a természetes fogantatás során is jelentős szelekció zajlik, a természetes vetélések száma nagyon magas, melyekről sok esetben akár maga az érintett sem tud. Az inkubátorban az embriók egy része megáll a fejlődésben mindenféle beavatkozás nélkül, míg mások tovább fejlődnek, ezt talán úgy kell elfogadnunk, ami a természetes szelekcióval magyarázható.
Fontos megemlíteni egy narrációs problémát, amely az ellenzői oldalon mutatkozik meg. Szoboszlai-Kiss Katalin szerint szükséges beszélni a meddőségről, a kapcsolódó eljárásokról, és nagyon óvatosan kell fogalmazni, mert a „mesterséges”, „nem természetes” jelzők használata már alaphelyzetben ellenérzést kelt, még akkor is, ha társadalmilag általánosan támogatott eljárásokról beszélünk. Véleménye szerint helyesebb kifejezés lenne a „spontán fogantatás” valamint „nem spontán fogantatás”, akárcsak a szülés esetében a „spontán szülés” vagy „irányított szülés” (császármetszés).

Lovászy László hozzáteszi, hogy az ikerterhességek jelentős hányada (10–40%) spontán válik egy magzatú terhességgé, ahol a másik magzat felszívódik a várandósság korai szakaszában. Minderre csak az ultrahang használatának bevezetésével, az 1970-es évek második felében derült fény. Alapvetően a női méh „egy személyre van tervezve” és a természet is ezt a típusú szelekciós mechanizmust alkalmazza.
A születés csodájával kapcsolatban az ultrahang mellett fontos kiemelni egy másik, többezer éves innovációt, a császármetszést, mely nélkül jelenleg gyermekek milliói halnának meg, mivel nem tudnának megszületni – ez esetben is teljes mértékben mesterséges beavatkozásról beszélünk. A technológiai vívmányok sorában, melyek egyes egyházak szempontjából „természetellenesnek” minősülnek, említhető a szervátültetés is, amely szintén akár életet mentő külső, mesterséges beavatkozás, amivel kapcsolatban például II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa is támogatását fejezte ki éppen az élet védelme és legfontosabb cél érdekében. Mindebből látható, hogy számos innovatív eszköz és módszer a mindennapi életünk részéve tud válni, és jelentős demográfiai hatással bír az emberiség életére nézve.
Az élet a fogantatással kezdődik, ezért az embrió „dologiasítása” ellen tenni kell, az embrió nem tekinthető a szülők már tulajdonának. A szülők a megszületett gyermekek felett is csupán felügyeleti joggal rendelkeznek, ugyanakkor felelősséggel is tartoznak. Ezért szükséges olyan garanciákat teremteni, amelyek ezeknek az apró életeknek a megőrzését biztosítják.

Lovászy László arra is kitér, hogy az embriófagyasztás szóhasználat során megfelelőbb analógia lehet a „mesterséges kóma”, mely jelenleg felnőtt embereknél is alkalmazott eljárás az élet megőrzése céljából. A fel nem használt embriók fagyasztása tehát ugyanezen célból az élet védelmét hivatott szolgálni.  A fagyasztásos eljárás onkológiai esetekben is egy későbbi fogantatás és egészséges gyermek születését biztosíthatja.
A korábbiakban említettekhez hasonló technológiai vívmány az inkubátor is, mely nélkül a koraszülött gyermekek nem maradnának életben. Az ő fejlődésük ebben az esetben (is) az anyaméhen kívül folytatódik.

Szoboszlai-Kiss Katalin hangsúlyozza, hogy mivel Magyarország egy keresztény gyökerekkel rendelkező ország, mindenképpen fontos figyelemmel kísérni a vallási vezetők véleményét, melynek morális, nagyfokú véleményformáló hatása van nem csupán a hívek számára. A protestáns egyházak nem direktívát, hanem tanácsadói segédanyagot fogalmaztak meg, amelyben óva intik a lelkészeket attól, hogy szigorúan ítéljék meg azokat a házaspárokat, akik fontolgatják, hogy igénybe veszik a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét, mert óvandók és érzékenyek azok a családok, akik ezzel a súlyos teherrel élnek együtt. A zsidó vallásban egyértelmű valláserkölcsi parancsot nem fogalmaznak meg a meddőség kezelésével kapcsolatban, viszont kifejezetten nem tekintik bűnnek, ha egy érintett pár szakorvos segítségét kéri. Mivel a zsidó vallás szerint a házaspároknak mindent meg kell tenniük az utódnemzés érdekében, amennyiben az összes egyéb mód sikertelennek bizonyult, a lombik eljárás megengedhető, sőt javallott. Ezzel a gondolattal összhangban Izraelben nagyon sok klinika létezik, fejlett technikával és kimagaslóan sok beültetést végeznek.
A lombik eljárás, a sikertelen próbálkozások érzelmileg rendkívül megviselik a párokat, a be nem ágyazódott embriókat a szülők ugyanúgy meggyászolják, mint az elvetélt magzatokat, esetükben az utókezelésre is szükség lenne. Az elesettek – ez esetben meddő párok - segítése továbbá erkölcsi kötelesség.
Szoboszlai-Kiss Katalin szerint a prevencióra szintén több hangsúlyt kellene fektetni, és már az iskolákban fontos a fiatalokat edukálni a termékenységükről, hogy azzal ne csupán a kudarcok után ismerkedjenek meg. 

 

Forrás: