Átalakulóban a gyermekvállalás magatartásmintái

Átalakulóban a gyermekvállalás magatartásmintái

A Határtalan Tudás című programsorozat előadásán jártunk, ahol Spéder Zsolt demográfus beszélt a termékenység, a gyermekvállalás és az apaszerepek átalakulásáról.
A rendszerváltás utáni időszakban változatos képet mutat a termékenyég, hiszen a meredeken csökkenő tendencia mellett voltak olyan időszakok, amikor a teljes termékenységi arányszám hosszabb időn át emelkedett, és olyan periódus is, amikor stagnált (tulajdonképpen jelenleg is a stagnálás fázisában tartunk). A számok szintjén kifejezve 1990-ben 1,86, 2010-ben 1,25, míg 2022-ben pedig 1,52 volt az átlagos gyermekszám Magyarországon, ezen értékek eredményeképpen 1990-ben 125 000, míg 2022-ben 88 000 gyermek született – vezette fel előadását a demográfus.

Mint elmondta, a volt szocialista országok teljes termékenységi arányszámai tekintetében alapvetően hasonló tendenciák tapasztalhatók, tehát az 1990 utáni csökkenést, a millennium környékén stagnálás, majd emelkedés követte. Hazai sajátosság, hogy a Ratkó-unokák, akik 1975 környékén születtek, és kétezres évek első felében voltak 25–30 évesek, „lapos” és alacsony termékenységi mintázattal jellemezhetők. Őket érintette leginkább a termékenység visszaesése, ami meglátszik abban is, hogy noha nőtt a gyermekvállalási hajlandóság (1,25-ről 1,59 2021-ig), a születések száma nem növekedett, mert jelenleg kevesebb szülőképes korban lévő nő. 

Milyen erők formálják voltaképpen a gyermekvállalási magatartást?

A közbeszédben gyakran lehet hallani, hogy halasztás történik, vagyis a korábbi időszakokhoz képest néhány évvel későbbre tevődik, elhalasztódik a tervezett gyermekvállalás. Az előadásból kiderült, hogy a halasztás miatt az össztermékenység szintje végül alacsonyabb lesz, ugyanis a korspecifikus termékenységi arányszám csökken, görbéje úgyszólván ellaposodik, hiszen a termékenységek döntő része nem 12 év alatt, hanem 18 év alatt valósul meg. Ebben szerepe van a társadalom individualizálódásának, vagyis annak, hogy napjainkban az egyének szabadabban, maguk döntenek arról, hogy vállalnak gyermeket, és ha igen, mikorra időzítik a gyermekvállalást. 
Spéder kitért arra, hogy az első gyermekvállalási életkor kitolódásával a domináns, kétgyermekes családmodell elhalványodni látszik. Mint ismertette, 1990-ben a kétgyermekes gyermekvállalások részararánya 50–55% körül volt, mostanra ez az arány 35%-ra csökkent, ezzel szemben megnövekedett a gyermektelenség, 8–9%-ról 18–19%-ra, és az egygyermekesek részaránya. Hozzátette, hogy az 1980-ban születettek, akik 2022-ben voltak 42 évesek, 20,5%-uk még gyermektelen, 40 éves kor után pedig nagyon kevés gyermek születik, a gyermekvállalás esélye rendkívüli módon lecsökken.

A gyermekvállalási magatartás átalakulásának okai között a strukturális változások mellett – gazdasági recesszió, oktatási expanzió – a párkapcsolatok jelentőségét és az apa-szerepek változását emelte ki. 
A rendszerváltás utáni időszakot követő transzformációs válsággal együttjárt az életszínvonal szignifikáns csökkenése, ami hozzájárult a termékenységi mintaváltáshoz. 
Az oktatási expanzió alatt azt értjük, hogy a fiatal népesség egy jelentős része dönt a továbbtanulás, a felsőfokú diploma megszerzése mellett. Magyarországon 100 ezerről 400 ezerre nőtt meg a felsőfokú képzésben járók részaránya, és mint ismert, a tanulás időszakában a fiatalok nem vállalnak gyermeket, ezáltal a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében később kezdődik el a gyermekvállalás. 
A népesség végső termékenységét az is erőteljesen befolyásolja, hogy átalakultak a párkapcsolatok, megnövekedett az élettársi kapcsolatok aránya, amelyben azonban kevesebb gyermek születik.  Növekedett továbbá az egyedülállók részaránya abban a korcsoportban, amely a termékenységi időszak szempontjából kulcsfontosságú. A gyermekvállalás időszaka a nők többségénél a 30. életév körül összpontosul, ugyanakkor a 30 év körüli nők körülbelül harmadának nincs olyan partnere, akivel együtt él. Kutatási adatokból ismert tény, hogy megfelelő partner, kiszámítható kapcsolat hiányában nem születek meg a tervezett gyermekek. 
Az előadásból azt is megtudtuk, hogy apaszerepek változóban vannak, bizonyos szempontból új, fontos tendenciákat mutatnak. A férfiakkal szembeni szerepelvárásokat illetően a magyarok egyharmada a hagyományos szerepelvárásoknak megfelelően a kenyérkereső férfi modellben gondolkozik, egyhatod részük a résztvevő, vagy családcentrikus apaságban. Évről évre nőtt, és jelenleg relatív többséget képez a „kettős elvárással” rendelkezők csoportja, akik azt várják el a férfiaktól, hogy biztosítsák a család megélhetését, és aktívan vegyenek részt a gyermek mindennapi ellátásával kapcsolatos feladatokban. További változás, hogy 2018-ban a szülések több mint fele (56%) az apa jelenlétében történt, a felsőfokú végzettségűek körében az apás szülések aránya az átlagnál is magasabb, 72%-os. Az apaszerepek körüli változások nem jelentik, hogy ideális és mindenre kiterjedő egyensúly lesz a családi életben, de ezek a jelek arra utalnak, hogy van részvétel és részvételi szándék is – tette hozzá a kutató. A férfiak, illetve az apák szerepvállalása a családi életben és a munkamegosztásban azért is izgalmas kérdés, mert egyes elemzések szerint a férfiak és nők közötti kiegyensúlyozott munka- és feladatmegosztás magasabb gyermekvállalási hajlandósággal jár együtt.